Háromszéknek nem jó... (adótörvénykönyv módosítás)

Pár napja közvitára bocsájtotta a kormány az adótörvénykönyv módosítási javaslatait, amelyek nagyrészét 2023 január elsejétől szeretnék bevezetni. Hogy mi az igazi célja ezen adó módosításoknak, azt nem igazán lehet tudni, a törvénytervezetet kísérő hivatalos magyarázat ugyanis többször változott. Ami viszont biztos, az az, hogy a háromszéki gazdaságnak és az itt élő embereknek ezek a módosítások nagy pofoncsapást jelentenek. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, EDLER András-György alább részletesen kifejti, hogy miért.

Háromszéken, a 2020-as mérlegadatok alapján 4.884 cég tett le mérleget, ennek 90,48%-a (!!!) mikróvállalkozás. És szintén Háromszéken rengeteg kis egyéni vállalkozás (PFA, II, AF...) tevékenykedik. A tervezett adóemelések és adótörvénykönyvi módosítások nagyrésze pont ezen mikró és egyéni vállalkozásokat érinti, illetve a covidtól alig megszabadul turizmus is kap egy nagy pofot a kormánytól...

MIKRÓVÁLLALKOZÁSOK

A javasolt módosítások között szerepel egy olyan kitét, hogy nem lehet mikróvállalkozás, akinek nincs legalább 1 alkalmazottja. Háromszék mikróvállalkozásainak 37%-a ebben a helyzetben van, tehát érintett.És biztos, hogy nem azért nincs alkalmazottjuk, mert adócsalók vagy feketén dolgoztatnak, hanem azért, mert annyira kicsik, hogy csak az ügyvezető dolgozik, annak meg nem kell munkaszerződés mert ott az osztalék, abból él. Törvényesen. Tehát a helyi kis cégek 37%-ának, illetve a helyi összes cégek 34%-ának adott a kormány egy óriási pofont, mert arra kényszeríti őket, hogy vagy kényszerből alkalmazzanak, vagy térjenek át a nyereség utáni adózásra. Mindkét opció úgy adminisztrációs szempontból, mind a költségek szempontjából nagy megterhelést jelent ezen kicsi vállalkozások számára. Más szóval, nő a bürokrácia és drasztikusan csökken a nyereségesség, ami a vállalkozás létét fenyegetheti.

Szintén a javasolt módosítások között szerepel, számszerűen kevesebb céget érint, de a cégek jellegéből adódóan fontos kihatása lehet a térségre, hogy nem lehet mikróvállalkozás az, aki a jövedelmeinek több mint 20%-át tanácsadásból vagy menedzsmenttevékenységből valósítja meg. Ezzel ellehetetlenítik bizonyos szakmáknak, mint például az adótanácsadás vagy pályázatírás létét. Mert mindkét szakma olyan, hogy kevés a költség oldala, tehát nem mindegy, hogy egy ilyen kis vállalkozás a forgalma után fizet 1% adót, vagy a nyeresége után (ami a kevés költség miatt majdnem egyenlő a cég forgalmával) 16%-ot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető kis cég adóköltsége a 16-szorosára nő (!!).

OSZTALÉKADÓ

Itt jön a második pofon... Az osztalékadó ugyanis 5%-ról 8%-ra emelkedik... Ez lehet, hogy nem tűnik soknak, de ha kiszámoljuk, a növekedés 60%-os! És ez a kitét nem csak a mikróvállalkozásokra vonatkozik, hanem minden vállalkozásra. Mindenki 60%-al többet fog fizetni osztalékadó gyanánt. Hogy miért? Gondolom azért, mert mindig azt a lovat ütik, amelyik húz... Ami viszont a térségbeli vállalkozások szempontjából fontos és szomorú az az, hogy ezt a módosítást anyagilag nagyon meg fogják érezni.

BÉREZÉS

Ha mindez nem lenne elég, jön a következő abberáció. A javasolt módosítások között van ugyanis az is, hogy egy vállalkozás alkalmazottja lehet ugyan részmunkaidős, de a társadalombiztosítási hozzájárulást a teljes munkaidős bruttó minimálbér után kell fizetni. Ilyen még volt, évekig harcoltunk, amíg megoldódott, most megint visszatették. Ebből adódóan aztán egy cégnek, ha van mondjuk 20 szórólapozója, akik napi 2-2 órát dolgoznak, vagy netán, ha újságkihordása alkalmaznak különböző településeken embereket napi 1-1 órára, akkor nagy bajban vannak, hiszen egy közmondást idézve, többe kerül a leves, mint a hús...

EGYÉNI VÁLLALKOZOK

A következő kategória, amelyet a tervezett módosítások nagyon negatívan fognak érinteni, és amelyekből nálunk a megyében és úgy egyáltalán Székelyföldön nagyon sok van, azok az egyéni vállalkozások (PFA, II, AF...). Ezek is kapnak egy óriási pofot, ha a javasolt módosítások életbe lépnek, mert az ők esetükben a társadalombiztosítási hozzájárulás megduplázódik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy azok az egyéni vállalkozások, amelyek több mint havi 5.100 lej bevételt eszközölnek (és ide tartozik az a sok kis vásáros, kézműves illetve egyéb kis szolgáltató stb...), azok az eddigi éves 10.000 lej társadalombiztosítás helyett 20.000 lejt fognak fizetni… Ez pedig azt jelenti, hogy egy ilyen kis egyéni vállalkozó szintjén a társadalombiztosításra költött összeg a jövedelmeinek a 32%-át fogja kitenni! Erre még rájön az adó, s akkor szép lassan nem éri meg vállalkozni, mert ahelyett, hogy a családnak vinnék haza a pénzt, az államkasszába hordják be a jövedelmeik nagyrészét.

TURIZMUS, VENDÉGLÁTÁS

A covid által leginkább sújtott ágazat a turizmus és a vendéglátás volt. És alig, hogy egy kis lélegzethez jutottak, a kormány ad nekik egy újabb pofot... Megszűnik ugyanis a speciális turisztikai adó és 5%-ról 9%-ra növekszik a turisztikai szolgáltatások (szállás) illetve a vendéglátás áfája.

VÉGKÖVETKEZTETÉS

Minden országban van egy adópolitika, és ez teljesen rendben is van. De ennek az adópolitikának kiszámíthatónak kell(ene) lennie. Nem lehet egy vállalkozást úgy működtetni, hogy egyik napról a másikra duplájára nőnek az adóterhei. A vállalkozások nem fejőstehenek, amelyeket az állam kényére- kedvére fejhet csak azért, hogy a túlméretezett és alacsony hatékonyságú állami apparátusát tovább hizlalja. Most pedig éppen ez történik... Az állam egyrészt képtelen a kinnlevőségeit behajtani, másrészt pedig fejetlenül túlköltekezte magát a covid időszakban (kíváncsi vagyok, hogy lesznek-e ezért valakik felelősségre vonva...) és az orosz- ukrán (amerikai?) háború által kiváltott energiaválságot is csak tehetetlenül szemlélik, de ennek a következményeit valamiből finanszírozni kell, ezért hát kiszemelték maguknak a vállalkozásokat, mintha ezek valamilyen kifogyhatatlan pénzeszsákok lennének... A nagyvállalkozásokkal nem tudtak boldogulni, mert azoknak jó volt a lobbijuk, ezért azán most ütik- vágják a kicsikéket, ahogy csak bírják... Kérdés az, hogy ezek a kisvállalkozások meddig bírják?

A legszomorúbb pedig az, hogy a fenti intézkedéseknek a költségvetésre gyakorolt hatása elenyésző, viszont a székelyföldi megyékre jellemző kisvállalkozói közösségekre annál nagyobb, negatív értelemben úgy pénzügyileg mint az újabb bürokratikus intézkedések miatt.

Arra kérjük tehát Kelemen Hunor miniszterelnök- helyettes urat, illetve a választott politikusainkat, hogy a térségünk érdekeit szem előtt tartva politizáljanak és tegyenek meg mindent azért, hogy a székelyföldi vállalkozói közösség ne kerülhessen kilátástalan helyzetbe! A mi térségünk megmaradásához szükséges pénzalapokat ugyanis nem Bukarest biztosítja, hanem az itteni vállalkozók.